Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.
Azt mondta az első:
Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… Néhány pillanat múlva már csak füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felsikoltott:
De hiszen nektek égnetek kellene mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj, amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette a többit.
Ezzel a melegséget és fényt árasztó történettel szeretnék minden kedves kollégámnak és diákunknak KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI!
Muskovszky Mária, a Telegdi Kata Szakiskola és Szakközépiskola igazgatója
