Július elsején reggel a 7:40es személyvonattal indult kis csapatuk Kisvárdáról, Debrecenbe meglátogatni Csetneki Sasa Alfa-Parfos bemutató fodrász új szalonját, és megtekinteni a Déry Múzeum kiállításait. Debrecenbe érve villamosra szálltunk, majd kis séta után elértük első úti célunkat: a BACKSTAGEHAIR csapat fodrászatát. Sasa már az utcán várt minket, a szalonban pedig a jégbe hűtött meggyízű üdítő pezsgőspohárban. Mindannyian elámultunk, hogy mennyire jól mutat a fekete-fehér kontrasztja a bútorokon, falakon. A luxus és a profizmus sugárzott az egész üzletből: az utcáról lépcsőn mentünk le, ahol a tükörfényes fekete csempe visszaverte a párkányon elhelyezett illatmécsesek fényét, a váróteremben kényelmes kanapé hívogatott, plazma tv, és a már említett „pezsgő”, beljebb a munkaterület-ahol ketten vágnak hajat-, legbelül a hajfestő szakember „szentélye” található. Amikor kényelmesen elhelyezkedtünk Sasa először a tanulókat kérdezgette szakmával kapcsolatban, majd mesélt a saját tanulóéveiről, a versenyekről, a külföldi utazásairól, a teveiről.
Ő is alkalmaz néhány tanulót, közülük az egyik az idei Szabolcs Kupán a férfi hajvágás-szárítás kategóriában döntős helyezést ért el. Az előzetes megbeszélés alapján egyik tanulónk lett volna a modell hajvágásra, de hogy is tanulhasson Sasa saját modellről gondoskodott. Miközben dolgozott el is magyarázta, hogy mit mért és hogyan csinál. Az elkészült művet: rövid női divatfrizurát vastapssal jutalmaztuk.Még beszélgettünk egy kis ideig, fotókat készítettünk, és egyetlen fiú tanulónk egy üveg nagyon finom vörösborral köszönte meg a szívélyes vendéglátást. Ebédelni a nem messze lévő Plázába mentünk, mindenki szájíze szerint választott hamburgert, pizzát, frissensültet. Sietnünk kellett, hogy a tervezett programot a vonat indulásáig be tudjuk fejezni.
A múzeumban először Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képén sokáig elmélkedtünk, megfigyeltük, hogyan használta a fény-árnyék játékát az egyes figurák kiemelésénél. Az egyiptomi teremben két díszszarkofág, múmia, istenszobrok és használati tárgyak, a keleti Kína és Japán népi ipar- és harcművészeti tárlaton, különböző művészek festményei, egy gyógyszertár kellékei, majd a magyar kultúra népi emlék- és használati tárgyai, mezőgazdasági eszközök, lószerszámok, régi pénzek következtek. Felfedeztünk egy tárolót, ahol régi csont és ezüst fésűk, csatok, pipere felszerelések láthatók. Az alagsorban preparált védett madarak sorakoztak az üveg mögött.
A múzeum előtt készítettünk fotókat-mivel bent nem engedélyezik a fényképezést-, és a szökőkutat is akkor indították be, mintha csak nekünk csordogálna.
Innen a Nagytemplom előtt vezetett az utunk az Udvarház felé, ahol a Gara Cukrászdában finom fagylaltokkal frissítettük fel magunkat a nagy melegben. A villamosra várva néhány méter távolságból láttuk a Turul-madaras szökőkutat is.
Az állomáson vásároltunk még frissítőket, ajándékokat, majd felszálltunk a hazafelé tartó vonatra. A fülkében megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett a mai napon, és megállapítottuk, hogy az elejétől a végéig minden tökéletes volt. Fáradtan, de tele élménnyel térünk haza.
[Polyákné Márta Edina fodrász szakoktató, mesterfodrász]
„A múzeumban láttam olyan szekrénykét, amelyikben több titkos rekesz is volt. A régi magyar használati tárgyak is tetszettek, de a legszebb látványt maga Debrecen nyújtotta. A legközelebbi kirándulásra is elmegyek az oktatómmal!”
[Almási Anett 11.évf.] „A mai naptól Sasa a példaképem, hiszen tanulóévei hasonlítanak az enyémhez, mégis híres és jó szakember vált belőle. Alig várom, hogy megjelenjen az egyik szaklapban a többoldalas új kollekciója.”
[Muhar Miklós 12.évf.]
