Én, – mint egy vidéken élő diák-, sosem voltam még a Debreceni Egyetemen! És lehetséges, hogy még mások sem az osztályomból. Így amikor az osztályfőnökünk szólt a Pszichológus Szakhétről, és hogy elmehetünk egy előadásra, nem tiltakoztunk. Bizonyára Prof. Dr. Czeizel Endre neve nem ismeretlen a mai 20 éveseknek sem. Számomra sem volt az. Mikor elképzeltem Dr. Urat – magam sem tudom miért- egy alacsony, kedves, komoly embernek gondoltam. Kellemes csalódás ért, amikor a folyosón várakozva éppen megláttam, ahogy bemegy az előadóterembe. Az ellentéte volt ugyanis annak a „Bácsinak” akit én elképzeltem. Kedves is, komoly is de egyben jó humorral is rendelkezett. Észre sem vettem és ő máris belevetette magát az előadás témájába, ami A magyar géniuszok címet kapta.
A genetikával kapcsolatos kérdések sosem foglalkoztattak, viszont az előadást meghallgatva én is – és remélem többen vannak így vele – megértettem azokat a dolgokat,melyre választ kerestem. Azt hiszem mindenki hallotta már azt a mondatot, hogy: „A lányok a felmérések szerint jobb eredményeket érnek el, mint a fiúk!” Valamiért mindig éreztem, én kivétel vagyok,mert a bátyám jobb pl. matematikából. Czeizel Endre Dr. Úr szerint az általános iskolában és a szakközépiskolában a mondás igaznak bizonyul. Mert a fiúk a globális összefüggéseket jobban megértik, a lányok pedig jobban emlékeznek a részletekre, így a kis témákból a lányok jobban fel tudnak készülni. Ezért az egyetemeken, főiskolákon sokkal nagyobb számban találkozunk fiúkkal.
Az előadásban szó volt a speciális mentális képességekről is. Mint eddig, itt is megkülönböztetünk férfit és nőt, pl.: a verbalitás inkább a nőkre jellemző, a térbeli tájékozódás pedig a férfiak erőssége. A legfurább hatást pedig az érte el nálam, hogy megtudtam milyen kevés női „zsenink” van. Ugyanis 174 férfi géniuszunk van és mindössze 3 nő (Pl.: Jászai Mari) a Nobel – díjas nők száma pedig 30 (nem csak Magyarországon)
A magyar „zsenik” pedig – élve a Professzor Úr által használt mondattal – ismerték a magyar TITKOT! „Időben le kell lépni!”. Ennek a mondásnak személy szerint igazat adok. Hiszen ezek a különleges képességű emberek nagy többsége külföldön ért el sikereket.
Ebből mindössze 3 magyar állampolgárunk Nobel–díjas:
Szent – Györgyi Albert
Hevesi György
Kertész Imre
Magyar születésű, de nem magyar állampolgár Nobel–díjas:
Renard Fülöp
Békésy György
Wigner Jenő
Gábor Dénes
Oláh György
Harsányi János
Sok érdekes dologról számolt még be a Professzor Úr, de ha mindet leírnám, nem jutnék a végére. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy egy ilyen előadót hallgathattam.
Befejezésképpen pedig egy mondattal zárnék: „Legnagyobb kincsünk a természetes tehetség!”
Fekete Annamária
A szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző képzés első éves tanulója
Debrecen ( 13/DE-N/2008 )
